Az egyik legköltséghatékonyabb módja a kert évelőkkel történő betelepítésének, ha magról neveljük őket. Egy zacskó mag árából akár tucatnyi egészséges növényt nyerhetünk.
Nevelésük egyáltalán nem nagy ördöngösség. Általában az a legjobb, ha kora tavasszal vetjük el őket, hogy az őszi kiültetésig legyen idejük és erejük megerősödni.
Vetőtálcára szoktam vetni a kék szamárkenyeret, iringót, sarkantyúvirágot, ökörfarkkórót, és sok apró magú díszfűvet is, melyek gond nélkül, könnyen és gyorsan csíráznak langyos helyen. De a kúpvirágokkal és tátikákkal sincs probléma ezzel a módszerrel. A két utóbbi növény széltől védett, napos, déli kertekben probléma nélkül át is telel.
Ha a magok aprók, figyeljünk rá, hogy ne takarjuk őket, mert fényre van szükségük a csírázáshoz.
Másik remek módszer a téli vetés. Az évelő magok egy részének hideghatásra van szüksége a csírázáshoz. Őket a félbevágott átlátszó műanyag palackos módszerrel vethetjük, ami itt a blogon már korábban részletesen ismertetve lett.
A téli vetést gyakorlatilag bármilyen évelő mag esetében kipróbálhatjuk, remekül működik kúpvirágok, kasvirág, cickafark, harangláb, veronikák, ernyős verbéna, szegfűfélék, margaréta esetében. A hideghatás mindenképpen szükséges némely évelő számára: a Delphiniumok ezért is remek alanyok a palackos téli vetés szempontjából.
Hidegágyba is vethetjük a magokat, különösen ha hunyort, díszhagymákat, liliomokat szeretnénk magról nevelni.
Doboz a dobozban módszerrel is szoktam nevelni évelőket, ami a téli vetés egyik verziója: ételes dobozba vetem a magokat, melyeket nagy lapos átlátszó ikejás tárolódobozba helyezek. Ez az aprószemű magok esetében nekem tökéletesen bevált. Ezt nagyon kora tavasszal vagy akár kora ősszel is megtehetjük, a kikelő palánták nálam elfagyás nélkül átvészelték a telet.
Így vetettem korábban ősszel izlandi pipacsot és cickafarkat, tavasszal pedig veronikákat, kakukkfüvet, fátyolvirágot és izsópot.
A nagyobb szemű évelők magját érdemes mechanikusan megsérteni, hogy elősegítsük a csírázást. A csillagfürt és balkáni medveköröm esetében működik jól a megpattintás, amikor is egy éles késsel vagy pengével egy aprócska darabot levágunk a mag héjából, hogy a víz könnyebben tudjon bejutni a magköpeny alá.
Ez után a kényesebb vagy drágább magokat nedves papírtörlőn, langyos helyen csíráztatom, és a kis csírákat ültetem ki cserépbe. Ez a csillagfürt és szagos bükköny esetében egy tökéletes módszer.
A balkáni medvekörömnek a legjobb viszont, ha téli vetéssel neveljük, vagy hidegágyba vetjük ősszel vagy nagyon kora tavasszal azonnal a helyére, mert mindenképp hideghatásra van szüksége a csírázáshoz.
A nem téltűrő évelőket is általában tavasszal vetem, majd nagy cserépbe ültetem, és világos, de fagymentes helyen teleltetem át. Ilyenek a Tweedia és az eukaliptuszok. Meleg helyen a kis eukaliptusz vetemény napokon belül csírázásnak indul! Mindig elképedek, hogy olyan picike magból lesz egy kisebb fa!
Simán vetőtálcára vetem kora tavasszal a díszfüvek magját, majd a tálcát fóliával lefedve langyos helyen tartom. Kedvencem az árvalányhaj, melynek a magja gyorsan és megbízhatóan csírázik. A kis palántákat érdemes nyár elején egyéni cserepekbe ültetni, és még akár hónapokig nevelni a cserépben, hogy erős kis töveket tudjunk kiültetni októberben végleges helyükre.
Bizonyos esetekben akár két évig is nevelni kell a kis palántát, mire kimehet a végleges helyére, de mindenképp megéri a fáradtságot! A saját nevelésű évelők nálam MINDIG sokkal ellenállóbbak és jobban teljesítenek, mint a vásárolt konténeres növények. Ennek az is lehet az oka, hogy kisebb állapotban kerülnek kiültetésre, ami egészségesebb, mélyebb gyökérzetet eredményez, és az aszály sem árt nekik.
Feltétlenül próbáljátok ki az évelők nevelését, és a téli vetés módszert, mert higgyétek el, óriási élmény a saját “gyerekeinkkel” betelepített kertünk!
