Leírás

Dél Amerikában honos évelő, ahol a közel egy méteres magasságot is eléri. Édes ízét a szetviol-glikozidoknak köszönheti.

Magról könnyen nevelhető, tavasszal vessük homokkal kevert palántaföld felszínére, vetőtálcára vagy cserépbe. A magokat ne takarjuk földdel, viszont fóliával fedjül le a tálcát a magasabb pára érdekében. 22 fokon csírázni kezd, kb. 10 napon belül jelennek meg az első levelek.

A kis palántákat ültessük saját 16-20 cm átmérőjű cserepükbe, úgy neveljük tovább.

Fényigényes, napos helyet, éllandó, megfelelő locsolást igényel. Ne hagyjuk földjét kiszáradni, de vízben sem álljon. Viszont ne trágyázzuk túl, havi egyszeri tápoldatozásnál többet nem igényel.

Ha véglegesen cserépben marad, akkor télen vigyük világos, fagymentes helyre, ahol nagy eséllyel felkopaszodik, de tavasszal új hajtásokat hoz.

A sztevia növény akkor a legédesebb, amikor virágzásnak indul, nyár végén vagy kora ősszel. Fontos, hogy a növényt rendszeresen szedjük le, és a teljes szárvégeket távolítsuk el. Ez arra ösztönzi a növényt, hogy jobban elágazzon és új oldalhajtásokat növesszen.

Az anyanövényről levágott hajtásokkal szaporíthatjuk tovább, melyek  vízben napokon belül gyökeret eresztenek. Ezután átültetjük egy átjárható talajjal ellátott cserépbe, ahol néhány héten belül fiatal steviává fejlődik.

Télire töveit 5 cm-re vágjuk vissza, majd fagymentes helyen teleltessük. Télen a földlabda csak minimális locsolást igényel.