Amikor megvásároltuk házunkat és az ahhoz tartozó 1130 m2-es kertet, öt óriási, stratégiailag elhelyezett diófával, illetve egy hatalmas szürke nyárral szembesültünk. Gondolom, ebből egyértelmű, hogy a kert bővelkedik az árnyékos területekben, amit sok növény nem tolerál.

A mérgező juglon

Még ennél is nagyobb gond, hogy a dió (latinul Juglans regia) egy juglon nevű hatóanyagot bocsát ki. A juglon megtalálható a lehulló levelekben, termésben, de még a fa föld alatt található részei is termelik. A juglon számos növény fejlődésére káros hatással van, tulajdonképpen méregként hat. Eleinte csak tengődik a szerencsétlen áldozat, majd rövidesen elsárgul és menthetetlenül kipusztul. Ez ugye nem túl fényes kilátás egy magamfajta kertmániás számára. Bár a diófák védelmében tegyük hozzá, hogy a negyven fokos nyári hőségekben imádunk pihenni az áldott árnyékban, ahol érezhetően jóval hűvösebb a levegő.

Sajnos az árnyékban nem nagyon nő meg a fű. Próbálkoztunk árnyéktűrő fűfélékkel is, de ez is rendszeresen kipusztult. El lehet képzelni, hogy nézett ki az akkor még kertnek nem túlságosan nevezhető terület: az óriási diófák alatt a pucér föld vicsorgott ránk, óriási, kopasz foltok csúfították el az udvart. Nézni is rossz volt…

Ellenálló növények

De térjünk vissza a juglonra. Kutakodtam a szakirodalomban, és kiderült, hogy az árnyéktűrő növények között vannak olyanok, akik remekül elviselik a talaj magas juglon tartalmát. Az alább felsorolt növények mindegyikét sikeresen telepítettem a diófák árnyékába, megszüntetve ezzel a kopasz területeket. A növényeket viszonylag szorosan ültettem, így minimális gazolással, gyakorlatilag önfenntartó ágyásokat sikerült létrehoznom, amiket kizárólag hosszan tartó aszályos időszakokban locsolok, egyébként a sűrű növényzet jól megtartja a vizet.

Amik nálam garantáltan beváltak ( sp. nálam azt jelenti, hogy több fajta is van egy adott fajból):

• pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis)
• fürtös gyöngyike (Muscari sp.)
• díszhagyma (Allium sp.)
• gyöngyvirág (Convallaria majalis)
• tulipán (Tulipa sp.)
• szívvirág (Dicentra spectabilis)
• árnyékliliom (Hosta sp.)
• tűzgyöngyvirág (Heuchera sp.)
• citromfű (Melissa officinalis)
• kaukázusi nefelejcs (Brunnera macrophylla)
• gólyaorr fajták (Geranium sp.)
• japán szellőrózsa (Anemone hupehensis)
• gyöngyikés gyepliliom (Liriope muscari)
• pénzlevelű lizinka – remek talajtakaró (Lysimachia nummularia)
• virginiai veronika (Venonicastrum virginicum)
• örökzöld orbáncfű (Hypericum calycinum)
• harangláb (Aquilegia)
• birsalma
• japán birs
• fekete ribizli
• cserjés hortenzia “Annabelle” (Hydrangea arborescens)

Néhány árnyéktűrő növényfajt csak idén telepítettem (podagrafű (Aegopodium podagraria), palástfű (Alchemilla mollis), keleti lizinka (Lysimachia clethroides), keleti hunyor (Helleborus orientalis); stb), ezekről számomra még nem derült ki, hogy hosszú távon mennyire tolerálják a juglont, ezért a bejegyzést a tapasztalataim tükrében frissíteni fogom.