Amaranthus cruentus!…

… akár így is felkiálthattam volna, mikor az őszi rendezések alkalmával végleg megszüntettem az amarántok ágyását.  Vígan voltak még, hagyhattam volna, de a hó súlyát már tényleg nem bírták volna el, havat meg nagyon akartam idén 🙂
Az egész egyébként különleges módon kezdődött, hiszen biztos voltam benne, hogy ebbe a természethű, kicsit kaotikus, de cseppet sem agyon ápolt kertbe bizony semmi “fancy” virágot nem fogok ültetni, idő és energia híján csak az abszolút túlélő típusúak jöhetnek! Egyszóval nagyfejű, bókoló amarántok kizárva, nem fogok én kötözgetni meg támogatni. Aztán két kiborult és összekeveredett virágmagos kiszacskó megoldotta a gondomat, egy laza fújó mozdulattal (tenyérre magok rárak, nagy levegő, fújás) beterítettem Amarathus cruentus magokkal a kert egyik szegletét.

Aztán ahogy illik, pár hét múlva egy lelkesebb, gazolós napomon persze megannyi kibújó disznóparéjt kihúzkodtam, napok teltek el, mire összeraktam a korábbi fújós mozdulat és a hirtelen megszaporodott gazmennyiség közti összefüggést …

Ez volt a kezdet, utána már felfelé ívelő a történet, mert a disznóparéjok csodaszép, bronz és bordó színekben hatalmas, magos fejeket neveltek, támasztékot tőlem ugyan nem kértek és díszítették a kert e szegletét egészen az első fagyokig. A nevelt fejek hónapokon (!) keresztül ágaskodtak, meggyőzve engem arról, hogy igenis helyük van a kertemben!

Nagy szeretettel ajánlom AMARANTHUS kínálatunkat, nálam a Coral Fountain és a Velvet Curtains volt a tavalyi befutó. Idén a zöld színeket is kipróbálom (Viridis és Green Thumb) és a fújós technikával esélyt adok a levelével is díszítő Early Splendor-nak!

Ölelés,
Zsuzska (nZs)