Régóta szúrta a szemem egy kihasználatlan, gyomos terület a jobb telekhatáron, amit a szomszédból átlógó vén diófa teljesen beárnyékol.

Első lépésként visszavágtuk az elburjánzott csipkebokrot, megmagasított kerítést emeltünk, amit gyors megoldásként náddal fedtünk be, majd beültettem a területet árnyéktűrő évelőkkel. Illetve nem csak árnyéktűrőkkel, amit rendesen meg is bántam. De erről kicsit később…

Mik azok, amik beváltak, sikeresen átvészeltek immár két szezont, élnek és virulnak?

• 4 db Tűzgyöngyvirág (Heuchera Palace purple)
• 3 db árnyékliliom (Hosta halcyon)
• egy csíkos levelű Hosta
• 2 db struccpáfrány (Matteuccia struthiopteris)
• 5 db sarkantyúfű, (Delphinium Excalibur)
• 3 db gyűszűvirág (Digitalis Dalmatian peach)
• 7 db japán szellőrózsa (Anemone hupehensis Splendens)
• magról vetett harangláb (Aquilegia)
• talajtakarónak indás ínfű (Ajuga reptans)
• a kerítésen kúszó lonc (Lonicera henryi)
• hegyi iszalag (Clematis montana)

A tűzesők imádják a helyet, a szellőrózsák és indás infű csodásan terjeszkedni kezdtek, a struccpáfránynak is van már egy új kölyke, a lonc rekord sebességgel kezdte benőni a nádfalat, akárcsak a Clematis montana.

Nem a szokványos árnyéktűrők

Rózsa

Meglepő módon egy rózsa, David Austin nemesítése, The Pilgrim csodálatosan érzi magát ebben az ágyásban. Citromsárga futó, finom illattal, többször virágzó. A mostoha hely ellenére – reggelente legfeljebb négy óra napsütést kap – egy év alatt két méteresre nőtt. Csak ajánlani tudom. Azóta beszereztem két kistestvérét is a terasz elé, és azok is megtáltosodtak. Nagyon látványos teljes virágba borulva, bár vázába nem ajánlom, mert egy napon belül ledobja a szirmát. Ez az angol rózsák többségére igaz sajnos, de erről majd egy következő posztban.

Liliomok

Csodásak a liliomok: szimpla rózsaszín virágú Brindisi és lótuszvirágú fehér. Remekül megélnek ezen a félárnyékos, viszonylag száraz talajon. Egy héttel később virágoztak a napos helyre ültetett társaiknál.

Jól bírják a Veronicastrum virginiacumok is a félárnyékos kiképzést, abból van hat tő, mind él és virágzik jelenleg (most augusztusban). Gyönyörűek a zsályák (6 tő Salvia nemorosa Mainacht). A díszfüvek közül pedig hatalmasra nőtt ezen a félárnyékos, diófa által is mérgezett helyen az egyik koreai nádtippan (Calamagostris brachytricha), bár a másik csak sínylődik… A narancs színű sárga viola (Erysium cheiri) is bírta, tavaly elszórta a magját és idén újra megjelent ugyanott.

Amik pórul jártak

Gondoltam, én naiv, hogy a félárnyékban is megélnek a napigényes növények, legfeljebb kisebbek lesznek és kevesebbet fognak virágozni. Sajnos a díszgyertyák (Gaura lindheimeri) ezt nem így gondolták. Sikerült három fehéret elpusztítanom. Hiába az átültetés, ez már túl sok volt nekik.

Becserepeztem a Blue for You rózsámat is, ami azóta áttelelt és csodásan megnőtt, szinte folyamatosan virágzik, természetesen a kert egy napos pontján. A clematisokkal nincs szerencsém: mindkét ide ültetett növényke meghalt, a cserépbe menekítés ellenére. Csak a Clematis montana bírja, egy év alatt közel három méteresre nőtt. És szegény napvirágok (Helenium autumnale) is csak sínylődnek. Virágoznak, de gyérecskén, és köszönőviszonyban sincsenek a napra ültetett testvéreikkel…ősszel ők is költöznek a kert egy naposabb zugába.

A helyi adottságokat való kísérletezésnek köszönhetően, elkerülhetetlen néhány növény mártír halála, amit nagyon sajnálok. Cserébe viszont olyan helyen nevelek gyönyörű, egészséges növényeket, ami másoknak talán eszébe sem jutna. Szegény ember vízzel főz, abból kell kihoznom a maximumot, amim van:  egy nagyon árnyékos kertem…