A blog írásával egyik fő célom az, hogy a hozzám hasonló virágmániás virágtermesztőknek időt, pénzt és negatív élményeket takarítsak meg tapasztalataim közzétételével.

Tavaly kiváltottam az őstermelőit, és virágot termesztettem eladásra a saját kertemben, de virágot termeszteni nem tavaly kezdtem, sok-sok éve kísérletezek a legjobb vetési-nevelési technikákkal. Látnotok kellett volna a rengeteg tojástartós, WC-papír gurigás kísérletet, de bármilyen szánalmasan is kezdtem, a virágok már abban is, akkor is megnőttek.

Mit tartsunk szem előtt, ha virágtermesztésre adjuk a fejünk?

Érdemes úgy nevelni/vetni a virágokat, hogy minden hónapban legyen a csokorban valami:

• nagyon mutatós (főszereplő vagy fókuszpont: tulipán, bazsarózsa, zinnia, napraforgó, rudbeckia, nagyvirágú margaréta, őszirózsa)

• valami keskeny-magas, hosszúkás, ami kilóg (szarkaláb, tátika, ökörfarkkóró, amaránt)

• egy légiesebb mellékszereplő, ami érdekes részletet visz a csokorba (szagos bükköny, ördögszem, pillangóvirág, búzavirág, konkoly, dohányvirág, szalmarózsa, sóvirág, Celosia Flamingo feathers vagy Celway)

• és természetesen legyen csokorlazító-kitöltő növényünk meg zöld körítésünk is (Ammi, bojtocska, virágkötészeti kapor, kagylóvirág, Orlaya, szeplőlapu, egynyári zsálya, bazsalikom, menta, Celosia cristata).

Sőt, ha vágott virágot termesztünk, akkor NE tévesszük szem elől a 50-50%-os szabályt: 50% virág, 50% csokorlazító zöld.

Persze, hogy tavaly július végére kifogytam a csokorlazítók zöméből. A kora nyári virágdömping alatt szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy vége lehet a paradicsomi állapotoknak. Tessék-lássék szakaszosan vetettem egy kis bupleurumot, borzaskatát, Ammikat, de nem vettem fegyelmezetten komolyan a szakaszos vetés fontosságát.

Pedig kellett volna!

Mielőtt belevágunk a szakaszos vetés fortélyaiba, néhány dolgot meg kell ismerni a növényekről: a vágott virágok produktivitásuk alapján három kategóriába sorolhatók: vannak olyanok, melyekről rengeteg szálat szüretelhetünk: őket nevezzük most el gazdagon termőknek (G). Minél többet vágjuk őket, annál többet virágoznak. Ide tartoznak a dáliák, pillangóvirágok, zinniák. Vannak olyanok, melyekről többször is vághatunk, de korántsem produkálnak olyan pazar virágmennyiséget, mint az előző kategóriába tartozó virágok, hívjuk őket mérsékelten szaporáknak (M). És vannak az egyalkalmas csodák (E), melyekről csupán egyetlen szálat tudunk szüretelni: ide tartozik például a borzaskata, a nyári viola, az egyszálas napraforgó, a kakastaréj (Celosia cristata).

Azért kellett ez a hosszú bevezető, mert láthatjuk, hogy a produktivitástól is függ, hányszor és milyen gyakran kell vetnünk növényeinket.

A gazdagon szüretelhetőket egyetlen szezon alatt elegendő talán kétszer elvetni, és virágözön kitart júniustól a fagyokig: zinnia, pillangóvirág esetében igaz ez.

A mérsékelten szaporákból három-négy hetente vetnünk kell újabb adagot.

Az egyalkalmas csodákból pedig vethetünk akár heti szinten is (vagy kéthetente): egyszálas napraforgó, nyári viola, bupleurum, borzaskata.

Először is döntsük el, mit szeretnénk termeszteni. Ehhez tudni kell, hogy mikor vethető (hidegtűrő vs. melegkedvelő), illetve hány napig tart kinevelni keléstől virágzásig?

Ezekhez nagyon fontos ismerni az utolsó fagy és az első fagy időpontját. Hazánk a 6-7 éghajlati zónába tartozik, természetesen vannak extrémebb mikroklímák itt-ott. De az ország jelentős része, különösen a manapság enyhe telek függvényében a 7-es zónába tartozik.

Az utolsó tavaszi fagyok bizony még május közepén is tarolhatnak (Fagyosszentek!). Tehát melegkedvelőket csak ez után a dátum után ültethetünk ki a kertbe, természetesen alapos kiszoktatást követően (amit kezdjünk napi 2-3 órányi, védett helyen, mondjuk teraszon, és nem a tűző napon). A hidegtűrőket március végétől, április elejétől kezdhetjük kiültetgetni. Nagyon fontos, hogy nagyon alaposan szoktassuk ki a kis növényeket, és egy váratlan erősebb fagy esetén legyen kéznél fátyolfólia, félbevágott pillepalack takaró gyanánt.

Az első fagyok október közepe és vége között jelentkeznek, általában.

Tehát ezek a dátumok meghatározzák a szakaszos vetés esetén, hogy mikor kezdjük el a veteményezést, és meddig érdemes folytatni. Általában június közepétől-végétől nálunk már nem érdemes egynyári virágokat vetni, mert a fagyokig már nem biztos, hogy a növényke elér a virágzásig. Egyedül talán a leggyorsabban növő napraforgókat (keléstől a virágzásig 55-60 napot igényelnek), de júliusban már őket sem nagyon érdemes vetni.

Vetési idő szempontjából három részre szoktam osztani a növényeket:

• vannak, akiket el kell kezdeni akár 12 héttel az utolsó fagy időpontja előtt, mert irtózatosan lassan nőnek: liziantusz, eukaliptusz, Trachelium, nálam a Dalmatian és Camelot gyűszűvirágok, izlandi mák, nyári viola
• a hidegtűrő virágok többségét érdemes az utolsó fagyok előtt 6-8 héttel elkezdeni
• és végül a melegigényes növények, melyeket az utolsó fagyok előtt 4-6 héttel kezdjük vetni

Mint tudjátok, elvégeztem a Floret virágtermesztő kurzusát, ahol nagyon részletes információt kaptunk a vetési időpontokról illetve a szakaszos vetésről. Ők a 7-8 éghajlati zónába tartoznak, náluk az utolsó fagy időpontja április 26, az első fagyoké pedig október 15. Náluk a nyár hűvösebb, mint nálunk, rengeteg csapadékkal.

Ehhez képest mi nyugodtan számolhatunk azzal, hogy az utolsó fagyos dátum hazánkban május 5-20 közé esik.

Az alábbi táblázaban néhány virág esetében konkrét dátumokkal feltüntettem, hogy Floret mikor kezdi a vetésüket, hány naponta érdemes vetni és hány vetést érdemes egymás után szakasosan beiktatni.  Ez természetesen csak egy ajánlás, ettől mindenki bátran eltérhet. Illetve a negyedik dátum után is iktathatunk be vetéseket, de ezt már mindenkire rábízom saját belátása és az eddig leírtak szerint.

FIGYELEM! Nálunk a májusi fagyok lehetősége miatt érdemes lehet a kezdeti dátumhoz néhány napot vagy akár egy hetet is hozzáadni.

Látva Floret menetrendjét, bátran kijelenthetjük, hogy igazán csak most kezdődik a szezon!

Mindenkinek sikeres virágnevelést kívánok!