Ha életünkben először fogunk vágott virág termesztésébe, akkor nem árt, ha tudjuk, milyen tőtávolsággal számoljunk, és hány palántára lesz szükségünk az ágyások megtöltésére. Természetesen gerilla kommandóba, ahogy-esik-úgy-puffanik alapon is vethetjük a magokat, nevelhetjük a palántákat. De ha tervezhető, profitábilis, átlátható üzletre törekszünk, akkor nem árt tudni, mekkora területre tervezzünk, milyen virágokat akarunk nevelni és mekkora magszükséglettel számoljunk. Ugyanis minden évben az egyik legnagyobb beruházás a virágmagok beszerzése! 

Tehát, először is tervezzük meg, hogy hány és mekkora méretű ágyásunk lesz. Ezt követi a terület megtervezése, miből mennyit szeretnénk nevelni. A legjobb, ha a szakaszos vetés miatt blokkokra osztjuk a teljes területet. Tehát nem azonnal telepítjük be az egész kertet, hanem fokozatokban. Ez egyrészt biztosítja a folyamatos virágutánpótlást, másrészt segít abban, hogy kisebb, emészthető falatokra osszuk a kerti munkát, és ne őrüljünk meg a legelején.

Blokkokra osztás és a szakaszos vetés egy konrét példában

Legyen 3 ágyásunk, az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy minden ágyásunk 4 m hosszú. Mind a három 4 m hosszú ágyást osszuk négy részre. Az első ágyásba vessük el a belevaló szarkalábat, szeplőlaput, kagylóvirágot és Ammi-t mondjuk március 1-én, tehát minden növényből 1 m-es területre való palántával kell készülni.

A második ágyásba kezdjük el nevelni a belevaló szarkalábat, szeplőlaput, kagylóvirágot és Ammi-t március 22-én. A harmadik ágyásba vessük el a szarkalábat, szeplőlaput, kagylóvirágot és Ammi-t április 15-én. Tehát blokkokra osztva, és szakaszosan beültetve kisebb falatokra osztottuk a feladatot, és biztosítottuk az állandó virágutánpótlást.

Igen, de hány palántával készüljek egy adott területen?

Egy 2 m x 1 m-es mintaágyást alapul véve hoztam el a Floret virágfarm ajánlását. Egyrészt, nekem 2 x 1 m-es magaságyásaim vannak, másrészt, ezzel a számmal könnyű dolgozni a továbbiakban. Ha mondjuk 10 m hosszú ágyásaid vannak, akkor egyszerűen szorozd be az itt leírt palánta-szükségletet öttel.

Mivel az USA-ban inch-ben számolnak (a leggyakoribb tőtávolság 6-9 illetve 12 inch), ezért láthattok olyan számokat, hogy 23 cm. Természetesen, ebben az esetben a 20 cm-es tőtávolság alkalmazható.

15 cm-es tőtávolság (6 inch) esetén 7 sorban férnek el a virágok, így egy 2 m-es szakaszra 78 növénnyel számolhatunk. Ilyen sűrűn ültethetű a Celosia cristata, a szellőrózsa, a liziantusz és a nyári viola. 

23 cm-es tőtávolság (9 inch) esetén 4 sorban férnek el a virágok, így egy 2 m-es szakaszra 36 növénnyel számolhatunk. Ez tökéletes a bojtocska, bazsalikom, bupleurum, tátika, törökszegfű és zinnia ültetésére. Ez a leggyakrabban alkalmazott tőtávolság.

30 cm-es tőtávolság (12 inch) esetén 5 sorban férnek el a virágok, így egy 2 m-es szakaszra 22 növénnyel számolhatunk. Ez a kagylóvirág, amaránt, bokrosan növő Celosia (pl. Celway), madármályva és shiso (Perilla) nevelésére alkalmas.

46 cm-es tőtávolság (18 inch) esetén 3 sorban férnek el a virágok, így egy 2 m-es szakaszra 11 növénnyel számolhatunk. Ez az elágazó napraforgó és eukaliptusz nevelésére alkalmas.

Természetesen ezek ajánlások, amitől el lehet térni a saját tapasztalatok függvényében, de kiindulási alapnak remek ez az egy évtizede kidolgozott és bevált rendszer.

Álljon itt egy segédtáblázat, hogy mely növényből mekkora szükséglettel számolhatunk egy 2 x 1 m-es ágyás esetén. Ne felejtsük el, hogy nem minden mag csírázik ki, illetve nem minden palánta éri meg a kifejlett kort, ezért a palántanevelés kezdetén érdemes legalább 20%-ot rászámolni a magszükségletre. Vagyis indítsunk 20-30%-al több növényt, hogy tényleg meg tudjuk tölteni az ágyást.