Vannak zöldujjú emberek, akiknek azonnal sikerül palántát nevelni még a legháklisabb magokból is, és vannak, akik évekig próbálkoznak. A jó hír az, hogy idővel és tapasztalattal végül mindenki tud szép, erős növényeket nevelni. A célom azonban az, hogy mindenkinek a lehető sikerélménye legyen, a viszonylag költséges tanulópénz megfizetése nélkül.

Mindent a megfelelő időben vessünk! Ha januárban beltérben vetni kezdjük a gyorsan növekedő, melegigényes virágokat, akkor májusig, amikor végre kikerülhetnek, felnyurgult, elöregedett, gyenge gyökerű, pusztuló palántákkal nézünk szembe. Általánosságban igaz, hogy a legtöbb növényt érdemes kiskockából vagy kis lyukú vetőtálcából, tehát kicsi korban kiültetni, mert odakint gyorsabban regenerálódik, mint méretesebb társai. Tapasztalatból írom!

Túl mélyre ültetjük a magot. Az általános szabály, hogy minél kisebb a mag, annál kisebb mélységbe ültetjük. A legkisebb magok esetében, pl. gyűszűvirág, eukaliptusz, tátika, dohányvirág, árvalányhaj, liziantusz – a magokat egyáltalán nem kell takarni, mert fényre csíráznak.

A legtöbb magot egyébként vermikulital takarom, ami egy könnyű, kristályos anyag, és általában állatkereskedésekben beszerezhető. Ez segít megtartani a nedvességet, mégsem folytja meg a kikelő kis növényt.

Ha például szagos bükkönyt ültetünk, legfeljebb 1 cm mélyre nyomjuk bele a cserépbe. Én a nagyobb magokat nedves papírtörlőn, meleg felületen előcsíráztatom, és ha a kis növények elérik a 2 cm-t, akkor ültetem őket cserépbe. Nálam ez remekül bevált nem csak a szagosbükköny, hanem a csillagfürt, a ricinus, a dália mag és a mahagóni hibiszkusz esetében is.

Marianától, kedves csoporttagunktól tanultam a tippet, hogy petricsészében, 1 kanál földben előcsíráztat, majd a csírákat önálló cserepekbe ülteti. Zinniák esetében ez a módszer tökéletesen bevált, én is nagyon szeretem!

Nem jó minsőségű a palántaföld. Föld és föld között is van különbség, sőt óriási a különbség. Senki nem szponzorál, ne értsetek félre, de sok-sok tapasztalat és sikertelen palánta után egy bizonyos palántaföldet használok csak (Florimo). Az olcsóbb palántaföldek esetében volt, hogy elpusztultak az értékes kis növények.

Megfelelő megvilágítás hiánya: a leggyakoribb hiba, hogy elegendő fény hiányában a palánták felnyurgulnak, száruk gyenge marad. Sokszor egyszerűbb újrakezdeni a vetést, mint megmenteni egy felnyurgult palántát, bár ez sem reménytelen sok-sok fény és egy ventilátor segítségével. A fény hatására a kis növény szépen elkezdi növelni a lombozatát, a nagyon finomra állított ventilátor pedig imitálja a szellőt, és erősebb szárakat eredményez. Ez elsősorban felnyurgult paradicsom esetében válhat be. Felnyurgult palántákat kicsit mélyebbre is ültethetjük, hogy a szár egy része a föld alá kerüljön.

Ha valaki ablakpárkányon áll neki a nevelésnek, az legyen nagyon napos, és rendszeresen forgatni kell a cserepeket. Én személy szerint beltérben inkább a kék túlsúlyos LED megvilágítást preferálom, nem bízom a télen amúgy is hamiskás napfényben. A megfelelő növekedéshez egy kis növénynek naponta legalább 12 órás megvilágításra van szüksége. A LED megvilágítás költséghatékony, nem melegszik túl és nálam szeretik a palánták.

Jó alternatíva lehet felnurgulás ellen a téli vetés módszer, mert természetes fényben ez a veszély egyáltalán nem áll fenn.

Túl hosszú ideig meleg a palántaföld. A magok csírázása akkor indul be igazán jól, ha alulról 20-24 fokos meleg éri őket, melyet kifejezetten erre a célra kifejlesztett melegítőpárnával érek el. A növénykék a fény felé és a melegtől elfele fejlődnek. Fontos, hogy ha a csírázási arány már legalább 80-90%-os, vegyük le a palántákat a melegítő felületről, mert ha túl sokáig maradnak melegben, akkor felnyurgulhatnak. Ez különösen igaz a hidegtűrő növényekre.

Túl magas páratartalom: a friss vetést frissentartó fóliával takarom le, hogy a csírázáshoz szükséges magas páratartalmat biztosítani tudjam. illetve másik kedvenc vetési formám az ételes dobozba vetés. Naponta egyszer meg szoktam szellőztetni a dobozban illetve a fólia alatt lakó veteményt, illetve, ha sok a kondenzáció belül a doboz tetején, azt lerázom. 50-60%-os csírázási arány esetén a fóliát és doboztetőt leveszem, hogy elkerüljem a palántadőlést.

Ha túl nedves az ültetőközeg, és főleg, ha nincs meg a megfelelő hőmérséklet, akkor a palántákat egy gombabetegség is veszélyezteti, melynek hatására elfekszenek és elpusztulnak. Ezt az angolszász szakirodalom csak damping off-nak nevezi, magyarul palántadőlés. Ez megtörténhet akkor is, ha hűvösebb ablakpárkányon csíráztatunk, és a palántaföld nagyon vizes.

Ha túl kemény a földkocka, a kikelő kis csírák gyökerei nem tudnak behatolni, és a föld felszínén tekeregve szenvednek. A földkocka összetételét javíthatjuk ilyenkor egy kis kókuszrosttal, illetve használjunk megfelelő ültetőközeget. Ha már megtörtént a baj, akkor óvatosan tegyünk kiskanállal vagy kés hegyével egy kis földet a gyökerekre.

Nem locsolunk eleget: különösen a földkockák esetében fontos a rendszeres locsolás, mert nagyon gyorsan ki tudnak száradni a gyökerek. Fontos, hogy mindig alulról locsoljunk, várjuk meg, hogy mennyi vizet szív fel a kocka, hogy teljesen átnedvesedjen, majd a felesleget óvatosan öntsük ki (vagy nagy fecskendővel szívjuk le), hogy túl nedves se maradjon a föld.

Ne vigyük túlzásba a tápoldatozást! A kikelő kis csírák nem igényelnek tápoldatozást az első 3-4 hétben, ezt követően azonban érdemes hetente egyszer nagyon felhigított általános tápoldattal megtámogatni a kis palántákat. Itt a kulcsszó a higításon van, hiszen a túl erős táp kiégetheti a palántákat.

A téli vetés módszerrel természetesen a legtöbb probléma kiküszöbölhető. Itt, ha a “doboz a dobozban” módszert alkalmazzuk (ételes doboz egy átlátszó nagy dobozban), ügyeljünk arra hogy meleg napokon a doboz fedelét nyissuk meg, nehogy megfőjenek a palánták.

Azonban a buktatók ellenére is mindenkit arra biztatok, hogy bátran álljon neki a kísérletezésnek, nevelésnek, mert egyrészt, a saját nevelésű palántáink sokszor erősebbek, mint a vásároltak, másrészt, nincs annál nagyobb öröm, mint amikor mi magunk telepítjük be saját kicsi “gyerekeinkkel” a kiskertet.

Sikeres palántanevelést kívánok mindenkinek!