A kerti munkák végeztével egy esős, szomorkás hétvégén a legjobb dolog bevackarodni egy kényelmes fotelbe egy hatalmas csésze forró csokival, és elővenni egy jó könyvet.
Nemrég a helyi olvasóklubban feltették a kérdést, hogy ki mit olvas mostanság és nevetve válaszoltam, hogy főként virágtermesztési szakirodalmat. Lehet, hogy kicsit beszűkültem? De nem, mert virágkötészeti szakirodalmat is lapozgatok.
Időről-időre bemutatok néhányat a legjobb beszerzéseim közül.
Még tavaly vettem meg a Fehér Ház egykori hivatalos virágkötőjének, Laura Dowling-nek az első könyvét: Floral Diplomacy at the White House, aki az Obama-elnökség alatt látta el a fő-virágkötő posztjával járó feladatokat (a használtan vásárolt könyvet Laura saját kezűleg dedikálta).
Nagyon inspiráló, hogy a hölgy 25 éves Washington DC-ben eltöltött komoly pályafutás után döntött úgy, hogy virágkötő lesz.
Az eredetileg kormányzati és stratégiai kommunkációval foglalkozó Laurát 2000-ben kapta el az ihlet, mikor Párizs óvárosi utcáin sétálva megpillantotta a híres virágkötő, Christian Tortu üzletének kirakatát, és abban egy szagos bükkönyből, palástfűből és csipkebogyóból álló virágkölteményt. A Loire völgyi kastélyokban látott klasszikus, de mégis élettel teli, vibráló kompozíciók pedig csak megerősítették elhatározását.
Ettől kezdve minden szabadsága alatt visszarepült Európába, és Párizsban sajátította el a francia virágkötészet alapjait, miközben folytatta hivatalos munkáját a világ egyik legnagyobb környezetvédelmi hivatalában.
Nappal dolgozott, éjszaka blogot írt, weboldalt szerkesztett, és hajnali kettőig gyártotta egyre szebb és kifinomultabb kreálmányait.
2009 márciusában nyugdíjba vonult a Fehér Ház 32 éven át regnáló virágkötője, és az Obama-pár nyílt pályázatot hirdetett a poszt betöltésére. Interjúk hada után Laura három körön át mérettetett meg, a végén nem csak virágkötészeti, hanem általános dekoratőri ízlését is tesztelték: diplomáciai vacsorához kellett komplett terítéket, étkészletet, asztalterítőt, és persze virágos csodákat szolgáltatni a Fehér Ház raktárából.
A First Lady mondta ki a végső szót, és Laura egyértelműen elvitte a pálmát. A többi pedig már történelem.
Laura saját bevallása szerint korábbi szakmai tapasztalatai miatt vált sikeres virágkötővé: az akadémiai és kormányzati munka erős munkamorállal, fegyelemmel vértezte fel. A szabadidejében maratoni futó hölgyet hobbija kitartással és elképesztő munkabírással tette alkalmassá a feladatra.
Laura Dowling története számomra különösen inspiráló, érzek néhány párhuzamot az ő élete és a sajátom között (nappal munka-éjjel virágok), bár kiskutya vagyok hozzá képest, és nem török hasonló babérokra.
Költeményeit és hibátlan ízlését látva pedig azonnal érthető, miért volt alkalmas erre a pozícióra.
