Világéletemben idegenkedtem azoktól a csokroktól, ahol egy (vagy három) szál ugyanolyan virág van „megbolondítva” egy szál zölddel, műanyag masnival gúzsba kötve, celofánnal lefojtva. A papírral körbegallérozott virágok sem a kedvenceim, mindig az jut eszembe, hogy mennyi szemetet termel a „modern” virágkötészet.

A zabolátlan bokréták híve vagyok, rengeteg textúrával, sokféle zölddel, lebegő apróságokkal, mentával, kaporral, oregánóval.

De hogy lehet elhelyezni egy nagy virágú, elegáns dívát, egy liliomot egy ilyen csokorba? Ez nekem, mint amatőr virágkötőnek okozott némi fejtörést.

Mivel nagyon hosszú szárral nem tudom levágni a liliomokat, vegyes csokorba kötöttem őket dáliákkal, rózsákkal, tátikákkal, kúpvirágokkal, körömvirággal, pillangóvirággal, dohányvirággal, amaránttal és minden egyébbel, amit a júliusi gazdag kert nyújt. Nekem tetszenek!