Elhajítom – kikel!

Nem képletesen, hanem szó szerint értem. Egyáltalán nem takarom, nem babusgatom. Csak kiszórom.

Most nem az önvető növényekre gondolok (habár nagy az átfedés), hanem azokra, melyek SEMMI egyebet nem igényelnek, csak azt hogy egy jól előkészített, finomra gereblyézett talajra szórjuk a magjaikat.

Nézzük, mik is ezek a növények:

Facélia vagy mézontófű, ezt akár februártól is lehet vetni, hacsak nem jönnek durva fagyok, három hét alatt ki is kel. A facélia remek zöldtrágya, javítja a talaj minőségét. Én tavasszal és ősszel is szoktam vetni. Lila virágait imádják a méhek, mágnesként csalogatja a beporzókat, ami elősegíti a mellette levő fák, virágok, zöldségek beporzását, így növelve a termést.

Évelő len – a leghálásabb kis évelő. Márciusban vetem. 50 cm magasra nő és sűrű bokrokat alkot. Napon és félárnyékban is szépen tenyészik, és három-négy évig díszít. Annak ellenére, hogy rövid életű évelő, magról mindig újraveti magát. Szárazságtűrő. Apró kék virágai reggel nyílnak, délutánra becsukódnak.

Amaránt – április-májusban szórom ki. Mostoha körülmények között, rossz talajon, locsolás nélkül is kikel, és minden évben újraveti magát. Augusztusra kezd el virágozni. Őszi csokrokba az egyik leghálásabb csokorlazító.

Díszpipacsok, díszmákok – dédnagymamám mindig azt mondta, a mákot hóra vetjük. Februárban már lehet szabadföldbe vetni, vagy még jobb, ha ősszel, szeptemberben kiszórjuk. A pici növények gond nélkül áttelelnek. A drágább fajtákat inkább téli vetéssel nevelem, hogy ne keveredjenek el.

Ezek közül a szürke Amazing gray díszpipacs a legeslegnagyobb kedvencem:)

Napos helyen az egynyári szarkalábak. Ahova egyetlen egyszer is vetettem, ott évről évre visszatér. Egyszer kiváncsiságból ősszel csak úgy bohém módon szétszórtam a föld felszínén a magokat, nem takartam, nem csináltam velük semmit. Kora nyárra tele voltam erős, szép, virágzó szarkalábakkal.

Borzaskatával és kaliforniai kakukkmákkal is tettem ilyen próbát, és ők is remekül kikeltek:)

Árnyékosabb helyeken a haranglábak. Amikor beérett a mag a magházban (nyár közepe), összegyűjtök egy csomó magot (amit-kövezzetek meg – néha a parkokban is megteszek), és szerteszét szórom a kert árnyékosabb részein. Rengeteg kis haranglábam lesz a következő évre. Persze, a drágább, nemesített magok esetében inkább a téli vetést választom, hogy ne keveredjenek el a kis növények.

És végezetül ilyen hálás kis növény a Gilia is, mely az első vetés után évről évre újraveti önmagát. Igénytelen, szárazságtűrő kis virág, és csokrokban is remekül mutat.

Remélem, meghoztam a kedvetek ezekhez a könnyen kelő, könnyen gondozható, és nagyon szerethető virágokhoz!